2014. szeptember 30., kedd , Jeromos

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Szakmai anyagok

A portfólió

Cimkék: MAGportfólió

A portfólió

A MAG-projekt első két évében a tanítók kezdtek tudatosabban alkalmazni olyan tanulásszervezési formákat, melyek a diákok három alapszükségletére építenek. Megindult egy hoszszabb távú innováció, melynek keretében több tényező is megváltozott.

  • Az osztályterem képe: a frontális osztálymunkához kialakított elrendezés átalakult, a padokat az aktuálisan végzett tevékenységekhez igazítják.
  • A diákok feladatai: aktívabb résztvevői lettek a tanulási folyamatnak, hisz maguk választhatnak tevékenységeket, dönthetnek a munkaformáról, a tanítóval együtt állapodnak meg a közös szabályokról.
  • A pedagógus szerepe: a korábbi központi irányító szerepéből egy segítő, a diákok tanulási folyamatát facilitáló, arra visszajelzéseket adó, az egyéni tanulási utakat indirekt módon támogató személlyé változott.

Ezek a lassan, kis lépésekben (és eltérő mértékben) bekövetkezett változások a tanulók teljesítményének értékelésében is új megoldások alkalmazására késztették a tanítókat. Az új tanulásszervezési eljárások alkalmazása révén a pedagógusoknak módjuk és idejük lett az egyénileg, párban vagy csoportban munkálkodó diákok megfigyelésére. Erről személyre szabott feljegyzéseket készíthetnek, speciális visszajelzéseket, differenciált segítségnyújtást, egyénre szabott értékeléseket adhatnak. A tanári szerepen belül a tanulásszervező és a reflektáló funkció került előtérbe. Ennek kapcsán diákjaiknak olyan oldalát ismerhették meg (előzetes tudásukat, önállóságukat, szociális készségeiket stb. is beleértve), melyek a hagyományos frontális oktatás mellett rejtve maradnának. Egy ilyen folyamatban a tanuló csak teljesítményének reális értékelése révén képes új irányokat kijelölni, új célokat megfogalmazni, majd idővel saját tanulását szervezni. Az előző fejezetben láthattuk, hogy az adaptív tanulásszervezés során számos fejlesztő értékelési lehetőség kínálkozik, melyeket a programban részt vevők eltérő gyakorisággal, eltérő mélységben használnak. A fejlesztő értékelés hatékony gyakorlatának elsajátítása hosszú tanulási folyamat eredménye lehet, melyben sokat segíthet a tanulói portfólió alkalmazása, mert ebben az alternatív értékelési formában komplex módon jelennek meg a fejlesztő értékelés sajátos elemei.


Mire jó a portfólió?

A gyerekek munkáinak, produktumainak a gyűjtése nem újdonság a hazai óvodákban, de az iskolák alsóbb évfolyamain sem. Több intézményben évtizedes hagyománya van a különféle teljesítmények mappákba rendezésének, majd a tanulási szakasz végén ezen gyűjtemények emlékkönyvként átadásának a diákok és szüleik számára. A portfólió látszólag hasonlít ehhez, de alapjaiban mást jelent. A MAG-program filozófiájához az alábbi definíció áll a legközelebb: a portfólió a tanuló munkáiból összeállított célirányos gyűjtemény, amely bemutatja készítőjének erőfeszítéseit, fejlődését és eredményeit egy vagy több területen. A tanulónak részt kell vennie a tartalom összeállításában; a gyűjteményeknek tartalmazniuk kell a dokumentumok kiválogatására szolgáló szempontrendszert, az értékelési szempontokat és a tanulók önreflexióit.

A portfólió tudatos iskolai alkalmazása nagymértékben elősegíti a diákok szükségleteire épülő tanulásszervezés következtében átalakuló tanulói és tanári szerepváltás megvalósulását. A tanuló aktívvá válik azzal, hogy maga dokumentálja tanulási folyamatát, a megadott szempontok mentén értékeli saját és társai teljesítményét, a tanári reflexiók tükrében új célokat fogalmaz meg. A szakirodalom különböző portfóliófajtákat különböztet meg aszerint, hogy mire fókuszálnak, azaz mire irányul a tanulói munkák gyűjtése. A számtalan árnyalt típus közül a leggyakoribbak a következők.

  • Fejlődési portfólió:
  • a diák tanulásának előrehaladását szemlélteteti minél több területről gyűjtött, minél szélesebb tevékenység dokumentálásával.

  • Folyamat portfólió:
  • hasonlít az előzőre, de egy meghatározott terület fejlődési folyamata áll a középpontjában (például a számolás), és az ahhoz kapcsolódó összes kis lépés, elem belekerül.

  • Legjobb munkák portfólió:
  • ebben a portfólióban már csak a diák által választott legfontosabb munkák vannak. Ezeket a tanuló válogatja össze azokból, melyek szerinte a legjobban mutatják be őt és az elért eredményeit.

  • Tanulási célok portfólió:
  • tartalmazza azokat a célokat, amelyeket a diák egy adott tanulási folyamat során szeretne elérni, illetve azokat a konkrét példákat, melyeken keresztül igazolható, hogy elérte a célját.

Természetesen a portfólió számtalan további formájával is találkozhatunk a gyakorlatban. A tanulói produktumok gyűjtésének, rendszerezésének és tárolásának változatos módjai ismertek. Egyre több helyen építik be ebbe az értékelési folyamatba a digitális eszközöket. Leggyakrabban a diákok számítógépen elkészített munkái – kinyomtatott formában – kerülnek bele a portfólióba, vagy a MAG-programban használt digitális fényképekkel bizonyítják a tanulási folyamatot. Ezek az elektronikus formák azt is lehetővé teszik, hogy a legkülönbözőbb alakú és méretű alkotások is archiválhatók legyenek, a felejthetetlen pillanatok megőrződjenek, a mozgóképek élvezhetővé váljanak. Az iskola falai egyszeriben kitágulnak, a tárolóhelyek kapacitásai kimeríthetetlenné válnak. E fejlődési folyamat eredményeként jelent meg a portfólió elektronikus változata. Egyszerűbb formája a digitális mappa: a diákok számítógépen, külön fájlokban gyűjtik az anyagaikat, bonyolultabb típusa a tanulók saját weboldala. Találkozni lehet olyan iskolai honlappal is, mely a diákok számára könnyen kezelhető és egységes digitális portfóliófelületet kínál fel. A diákok érdeklődése és állandóan gyarapodó számítógépes tudása valószínűsíti, hogy az elektronikus portfólió elterjedésére kell felkészülni. A papíralapú és a virtuális portfólió esetében is érdemes végiggondolni a fejlesztő értékelés alábbi négy alapkérdését.

  • Mit értékelünk?
  • A portfóliók fenti csoportosítása már mutatja, hogy eltérő szándékok mentén lehet tanulói teljesítményeket gyűjteni. A portfólió többek között azért több, mint egy mappa, mert tartalma, a tanulási folyamat megértésében játszott szerepe előzetesen tudatosan átgondolt és meghatározott. Ennek megfelelően az értékelés irányulhat:

    • az adott feladat végrehajtására,
    • a tanulói készségek és képességek bizonyítására,
    • a tanulási folyamat bemutatására,
    • eredmények létrehozására.
  • Miért értékelünk?
  • A portfólió szerepe az értékelési folyamatban többek között az, hogy a diák számára világosabbá váljon saját tanulási folyamata, képet kapjon előrehaladásáról a tanulásban. Segíti a tanulót saját fejlődésének és sikereinek tudatos megfigyelésében, a kitűzött célok teljesítésének igazolásában. Különbség tehető abban a tekintetben, hogy mire használjuk ezt az értékelést:

    • segítségével a diák valós helyzetekben bizonyíthatja tudását, készségeit, kompetenciáját;
    • átgondolhatja saját tanulási folyamatát;
    • előretekinthet fejlődésének következő fázisára.
  • Ki értékel?
  • Az állandó visszacsatolás miatt a portfólió összeállítása a tanulási folyamat szerves részévé válik. A tanuló tevékenyen részt vesz saját és társai teljesítményének értékelésében. A tanár és a diák egyaránt aktív, együttműködésük a tanulási folyamat értelmezésének és értékelésének, valamint a továbblépés meghatározásának alapja. Megjelenik a portfólihoz kötődő értékelésben:

    • a diákok önértékelése,
    • az osztálytársak egymás munkáját megítélő értékelése,
    • a tanító/pedagógus értékelése,
    • a szülői értékelés.
  • Hogyan értékelünk?
  • A portfóliós értékelés nem szűkül le egy tanulási szakasz végére, a folyamat és a produktumok értékelése a diák, a társak és a pedagógus közötti interakcióban történik. A tanulóknak ismerniük kell az értékelési kritériumokat, hogy munkájukat ehhez igazíthassák. Az értékelési szempontok egyeztetése azért is szükséges, hogy a diákok magukénak érezhessék a követelményeket, így azok egyéni szükségleteikhez igazíthatók legyenek. A legjellemzőbb lépések a portfóliós értékelés esetében a következők:

    • a tanulási célok kitűzése,
    • az értékelési kritériumok közös meghatározása,
    • a tanári, tanulói és társreflexiók.


A portfólió bevezetése

A tanítók nagy lelkesedéssel fogtak hozzá a fejlesztő értékelés kipróbálásához és a portfólió bevezetéséhez. Többen egy-egy részelemet már évek óta alkalmaztak gyakorlatukban, ha nem is elég tudatosan, nem is túl rendszeresen. Az új értékelés meghonosodása hosszú tanulási folyamat eredménye, más-más tempóban, más-más módon jelenhet meg az osztálytermi munkában. Csokorba szedtünk néhány olyan kérdést, melyet a tanulási folyamat során a tanítók gyakran feltettek maguknak és segítő trénereiknek.

  • „Milyen legyen a portfólió formája?”
  • Tulajdonképpen ez mindegy, persze a gyerek számára kedvesebb az ösztönöző hatású. A gyűjtés körébe bevont tárgyaktól és a lehetőségektől függően lehet fiók, doboz, dosszié, mappa, de akár egy félbehajtott kartonlap is.

  • „Mi a kapcsolat a szöveges értékelés és a portfólió között?”
  • A szöveges értékelés elkészítésében a tanítónak nagy segítséget jelenthet a portfólió, hiszen a tudatosan gyűjtött, megjegyzésekkel ellátott dokumentumok, illetve a tanulóval folytatott beszélgetések, a visszajelzések bizonyítékként és sorvezetőként szolgálhatnak a szöveges értékelés megfogalmazásakor.

  • „Miért használjam a portfóliót, a KULCS-kártyát, amikor minden gyerek a fejemben van?”
  • Tudja ezt a gyerek is? A tanulóval kapcsolatos információkat, érzéseket érdemes megosztani a diákkal, ez ugyanis azt sugallja számára, hogy komolyan veszik őt, így büszke lesz saját magára. Ez a tanár-diák viszonyban is kapcsolatjavító hatású, a diák pedig sokkal könnyebben válik felelőssé munkájáért.

  • „Mi a portfólió ideális vastagsága?”
  • Ez teljesen változó, a diákok és a tanító egyezségén múlik. A portfólió céljától függően kell kiválasztani, milyen tanulói produktumokat gyűjtenek az osztályban a diákok. Jól és rosszul sikerült munkák is belekerülhetnek, a lényeg a tanuló célja. A portfólió esetében a hangsúly a beszélgetésen, a reflexión, a szembesülésen van a saját tanulási folyamattal. A tanulói munkák csak katalizálják ezt!

  • „Milyen gyakran legyen visszajelzés?”
  • Abban az esetben, ha a tanárok és a diákok részletesen megbeszélték a portfólió célját, az értékelési kritériumokat, akkor a tanulók önállóan tudják gyűjteni a számukra valamiért fontos munkákat. Természetesen erre és a válogatásra, rendezgetésre külön időt kell biztosítani. Van, aki „mappás” órákat iktat be, mások a hét utolsó napján biztosítanak időt az önálló munkára, akad olyan pedagógus is, aki a napközit használja erre. Amíg a diákok rendezik a saját mappájukat, lehetőséget nyílik arra, hogy egy-egy tanulóval külön beszélgessünk el. Természetesen erre alkalom adódik akkor is, amikor a többi gyerek önállóan vagy csoportban dolgozik. Sőt: a portfólióba szánt munkáikról párban és csoportban is beszélgethetnek a diákok. A legnehezebb feladat talán az, hogy a beszélgetések során nem értékelni kell a tanulókat, hanem jó kérdéseket kell nekik feltenni!

  • „Mit szólnak ehhez a szülök?”
  • A portfólió bevezetésekor tájékoztatni kell őket erről az értékelésről, és minél több alkalmat érdemes biztosítani arra, hogy a szülők működés közben tapasztalhassák meg, a saját szemükkel láthassák ezt az értékelési formát.


A portfólió készítésének lépései

Az új kezdeményezések, módszerek, értékelési eszközök osztálytermi bevezetésekor a pedagógusoknak fel kell készülniük a változásra. A MAG-programban tevékenykedő tanítókról elmondható, hogy az elmúlt két esztendő alatt még nyitottabbá és fogékonyabbá váltak az újítások kipróbálására, azok iskolán belüli terjesztésére, az eredményes adaptálásra. A portfólió kipróbálása nem ütközött ellenállásba, hiszen gördülékenyen illeszkedett az egyre gyakrabban adaptív tanulásszervezést alkalmazó tanítók megváltozott osztálytermi gyakorlatához. Sokat segített nekik, hogy egy-egy iskolában, némely esetben régiókon belül is támogatták egymás munkáját. Természetesen a tantestület nem érintett kollégáin kívül elsősorban a diákokkal és szüleikkel kellett megértetni, hogy mi a portfólió célja, haszna, alkalmazásának gyakorlata.

A portfólió készítési folyamatának egyik lehetséges lépéssora a következő.

  1. A portfólió készítésének megismertetése a gyerekekkel.
  2. A portfólió tartalmának meghatározása.
  3. A portólió elkészítése, anyaggyűjtés és válogatás.
  4. A tanulóval folytatott közös megbeszélés (reflexió).
  5. A legfontosabb információk, megjegyzések feljegyzése (KULCS-kártya készítése).
  6. A tanulási folyamat értékelése.
 

„Tantárgycsoportban tanítok kolléganőmmel, Judittal. Amikor először osztottam meg ötleteimet vele, úgy éreztem, új kihívásnak fogja fel ezt a munkát. Azóta együtt még nagyobb kedvvel, szeretettel dolgozunk együtt a mappákon.”

Vojkovics Gyuláné és munkatársa, Árpád Fejedelem Általános Iskola, Nagyatád
 


1. lépés: a portfólió készítésének megismertetése a gyerekekkel.

Az első lépés megtételekor a pedagógusnak a portfólió lényegét kell megértetnie tanítványaival. Ez nem olyan könnyű feladat, mert a hagyományos értékeléshez szokott diákok gyakran értetlenül állnak az új feladat előtt. Az alábbi kis gyakorlat segíthet ebben.

 

A pedagógus a következő feladatot adja diákjainak.

Képzeld el, hogy a szüleiddel másik városba költöztök, és te egy új osztályba kerülsz. Válaszd ki azt a három rád legjobban jellemző tárgyat, amit otthonról bevinnél és megmutatnál magadról az új osztálytársaidnak! Mindhárom tárgy esetében:

  • nevezd meg a tárgyat,
  • indokold meg választásod,
  • írd mellé, mit mutat meg rólad ez a tárgy!

 

A tanítónak ebben a szakaszban el kell döntenie az alábbiakat.

  • Mi a célja a portfólióval?
  • Hány tanulónál alkalmazza?
  • Milyen típusú portfóliót kíván tanítványaival készíttetni?
  • Mit szeretne dokumentáltatni ezzel?
  • Kiknek a kezébe fog kerülni?

A portfóliós értékelést kipróbáló tanítók eltérően kezdtek az új értékelési forma bevezetéséhez osztályukban. Többen azt mérlegelték, hány gyerekre tudnak egyszerre figyelni, mások inkább csak egy-egy tantárgyban próbálták ki.

  • Akadt olyan tanító, aki egy gyerekkel kezdte el a portfólió összeállítását.
  •  

    „Először nem tudtam, hogy kit válasszak ki a 19 fős osztályomból. Egy olyan kislány mellett döntöttem, aki a legjobb tanulók között van. Nehéz anyagi körülmények között élő 4 gyermekes család harmadik csemetéje. Nagyon tisztelettudó, ügyes, aranyos, kedves és jó képességű roma származású kislányról van szó. A tanítási órákon sajnos nincs lehetőség arra, hogy bensőségesen beszélgessek a gyerekekkel. Ezért a portfóliót a tanítási órák után általában délutánonként készítettük vele.”

    Vallusné Svecz Hajnalka, 2. évfolyam, Farkaslyuki Általános Iskola, Farkaslyuk
     
  • Más pedagógus a kezdeti pozitív visszajelzések, sikerek hatására egyre több diákkal próbálta meg a portfólió bevonását a tanulói értékelésbe.
  •  

    „Novemberben kezdtük a portfóliós értékelési rendszert az osztályommal. A csemetéim első osztályosok, ezért kezdetben csak három tanulóval próbáltuk ki. Az elején csak játéknak fogták fel, ekkor inkább nekem jelentett nagy segítséget a portfólió a gyerekek megismerésében. Februártól fokozatosan egyre több diákot vontam be, ekkor kezdtek maguk kiválasztani egy-egy jobban sikerült munkát, ekkor indult el az is, hogy érdemben tudtunk beszélgetni a tanulásukról.”

    Zelen Viktória, 1. évfolyam, Fráter György Általános és Művészeti Iskola, Sajólád
     
  • Volt példa olyan tanítóra is, aki minden tanulójával elkezdte összeállíttatni a legjobb munkák reflektált gyűjteményét.
  •  

    „Az osztályban mind a 13 gyereknek lehetőséget adtam arra, hogy elkészítse saját kis portfólióját. Megbeszéltük már az elején, hogy ez a mappa az övék, betekintést csak az kaphat, akinek ők megengedik. Ebbe a »kincsestárba« összegyűjthetik mindazokat a dolgokat, amelyek őket jellemzik, amelyekre nagyon büszkék, amelyek a legjobban sikerült munkáik.”

    Krénusza Brigitta, 3. évfolyam, Móricz Zsigmond Általános Iskola, Háromfa
     


2. lépés: a portfólió tartalmának meghatározása.

Fontos az elején tisztázni a tanulóval a portfólió célját, felhasználási területét, a cél eléréséhez szükséges dokumentumok körét.

A tanítónak ebben a szakaszban el kell döntenie a következőket.

  • Milyen dokumentumokkal tudják a diákok igazolni, hogy elérték a célt?
  • Mely döntésekbe vonja be a diákokat? (A portfólió formájának, tartalmának eldöntésébe, a feladattípusok kiválasztásába, az értékelési kritériumok összeállításába stb.)
  • Milyen gyakori lesz a visszajelzés?
  • Melyek lesznek a reflexió formái?
  • Kiknek a kezébe fog kerülni?
  • A portfóliót a tanítóink is más-más céllal alkalmazták.

  • Egyes tanítók a diákok tanulási fejlődésének dokumentálására használták.
  •  

    „Diákjaimmal megbeszéltem a munkafolyamatot:

    • Mit fogunk csinálni?
    • Ebben a tanévben azt szeretném, ha mindenki egy mappába összegyűjtené azokat a munkáit, amelyeket valami miatt szeretne eltenni.

    • Milyen legyen a mappa?
    • Otthon válassz egy olyat, amibe szívesen gyűjtenéd a munkáidat. Ha nincs ilyen, akkor készítünk.

    • Mi kerüljön a mappába?
    • Bármelyik órán vagy órán kívül készített munka, amelyet te fontosnak tartasz valami miatt.

    • Miről fogunk emlékezni, hogy miért került a munka a mappába?
    • Az elkészített anyagra mindig ráírjuk, hogy mikor készült, milyen alkalomból, miért ezt tetted a mappába.

    • Hogyan történik a visszajelzés?
    • Szeretném, ha lenne időnk arra, hogy mindenkivel személyesen beszélgessünk a munkákról.”

    Horváth Józsefné, Árpád Fejedelem Általános Iskola, Nagyatád
     
  • Mások a kitűzött tanulási célok eléréséért készíttettek portfóliót.
  •  

    „Az év elején úgy döntöttem, hogy a portfóliót egy tantárgyból készítjük. A tanulóval közösen meghatároztuk azt, amelyből eredménye még fejlesztésre szorul. A kiválasztott tantárgy a matematika volt. A kislánynak nehézségei voltak a számok sorba rendezésével, a relációk megoldásával. Munkáinak gyűjtése és az arról folytatott beszélgetés segített abban, hogy egyre kevesebb hibát vétsen.”

    Gadanecz Ferencné, 1. évfolyam, Móricz Zsigmond Általános Iskola, Háromfa
     
  • Voltak olyan tanítók is, akik az év során elkészített legjobb munkák összegyűjtésére használták.
  •  

    „A munka első lépéseként megbeszéltük a gyerekekkel a portfólió tartalmát: miről is van szó, hogy fogunk ebben közösen dolgozni. Elmondtam nekik, hogy bármilyen anyagot beletehetnek, ami örömet szerez nekik a tanév során, és sikert jelent a számukra. Így kerültek a mappákba a következők:

    • a tanórák alatti munka eredményei, mérések, egy-egy felmérés bemutatása;
    • a magyar-, illetve a környezetismereti órákra készített gyűjtőmunkák;
    • a készségtárgyak egy-egy alkotása;
    • a szabadidő alatti munkálkodás eredményei;
    • elismerések, oklevelek, sikerek bizonyítékai;
    • a versenyeken szereplések képei;
    • iskolai és osztályrendezvények, kirándulások fotói;
    • önismereti feladatokkal, társas kapcsolatokkal foglalkozó kérdőívek.”
    Ludánné Pécsi Erzsébet, 3. évfolyam, Árpád Fejedelem Általános Iskola, Nagyatád
     


3. lépés: a portfólió elkészítése, anyaggyűjtés és válogatás.

A tanulást elősegítő portfólió készítésekor minden olyan anyagot érdemes gyűjteni, mely az adott folyamat során keletkezett. Egy tanulási szakasz végén az összegyűjtött sok-sok bizonyítékot rendezni kell. A fejlődést elősegítő portfóliók esetében azokat a dokumentumokat kell kiválogatni, melyek a diák legfontosabb tanulási tapasztalatait tükrözik, melyekből láthatók fejlődésének legfontosabb állomásai. Ebben a reflexiót irányító, az önértékelést elősegítő kérdéssorok használata segíti a tanulókat, de a válogatás nem a pedagógus feladata. Ha a portfóliót a tanár állítja össze, akkor abból a diák nem tanul semmit. A portfólió készítésének egyik sarkalatos pontja, hogy a tanulóknak mennyire sikerül a saját mappájukba olyan bizonyítékokat gyűjtögetniük, melyek valóban a kitűzött cél elérését igazolják. Ezen válogatás során a célhoz nem kapcsolódó – bár kedves emléket idéző – dokumentumokat ki kell hagyni. Minden esetben a kezdeti lépésektől célszerű megtervezni a portfólió készítésének folyamatát.

A tanítónak ebben a szakaszban el kell döntenie az alábbiakat.

  • Miben tárolják a diákok a dokumentumokat? (Dossziéban, kapcsos füzetben, dobozban stb.)
  • Hol tárolják a diákok portfólióit?
  • Milyen önértékelést segítő kérdéssorokat alkalmaznak?
  • Mi segíti a diákok válogatását?
  • Hogyan lehet tudatosítani a tanulókban a portfólió célját, a válogatás szempontjait?
  • Milyen időkeretben és mikor lesz mód a portfólió rendezésére?
  • Mi történjen a portfólióból kimaradó anyagokkal?
 

„A portfólió készítésénél legelőször mappát csináltunk, hogy legyen mibe tenni az anyagokat. Nagyméretű (A3-as) rajzlapot hajtottunk félbe, és az elejére mindenki lerajzolta az önarcképét, ráírta a nevét, az osztályát.”

Nagyné Jancsó Irén, 2. évfolyam, Árpád Fejedelem Általános Iskola, Nagyatád
 

 

„A tanév elején mi is hozzáláttunk elsős diákjainkkal a portfólió készítéséhez. A gyerekek a füzetcsomagukban megvásárolt rajzgyűjtő mappájukat díszítették ki szabadon választott, fénymásolt figurákkal, óvodai jelekkel, rajzaikkal. Ezt követően ebbe gyűjtötték a tanév során elkészített rajzaikat, munkáikat és a fényképeket. Mindent beletehettek, amit szerettek volna. Sajnos sokszor nehezen tudták eldönteni egy-egy elkészült produktumról, hogy a mappába tegyék vagy hazavigyék, netán az osztály faliújságára tűzzék-e ki. Ezt úgy próbáltuk megoldani, hogy felajánlottuk a lehetőséget: egy-két hétig kifüggeszthetik, aztán beleteszik a mappába.”

Fidler Mária és Szilágyiné Dorcsi Gabriella, 1. évfolyam, Babay József Általános Iskola, Nagyatád
 

 

„Elmondtam nekik, hogy az elkészült mappákba gyűjtögetni fognak az év során. Bármit beletehetnek, ami örömet okozott nekik, vagy amiről úgy gondolják, hogy sikert jelentett számukra. A válogatást az év elejétől elkészített, megőrzött munkáikból nagy örömmel, lelkesedéssel kezdték. A feladatokat a tanulók a napközis foglalkozások idejében szívesen végezték, mert máskor nem volt rá lehetőségünk. Minden gyerek talált a munkái közt olyat, amit örömmel rakott el magának, buzgón válogattak.”

Horváth Csabáné, Árpád Fejedelem Általános Iskola, Nagyatád
 

 

„A portfólióba válogatás egyéni beszélgetéssel történik. Közösen gondoljuk át a tanulóval, miből szeretne a dossziéba tenni valamit. A válogatásra a tanórák után, délután kerül sor, egy-egy diáknál 10-15 percet vesz igénybe. A gyerekek kezdetben mindent bele akartak tenni, nem tudtak különbséget tenni az elkészült munkák színvonala között. Ahogy feladattudatuk kialakult, motivációjuk nőtt, egyre biztosabban válogatták ki a számukra legértékesebbet. Az idő előrehaladtával megszokottá, gördülékennyé vált a szelektálás, egyre nagyobb sikerélményt jelentett nekik. Rajz és matematika tantárgyakból válogattak szívesen. Rajzos munkáik közül a látványosak és színesek, a matematikai feladatok esetében pedig a saját munka javítása és az azonnali önértékelés ad a gyerekek számára pozitív megerősítést, ennek hatása a portfólió készítésekor érzékelhető.”

Gadanecz Ferencné, 1. évfolyam, Móricz Zsigmond Általános Iskola, Háromfa
 

 
Szilágyiné Dorcsi Gabriella képei, 1. évfolyam, Babay József Általános Iskola, Nagyatád
 


4. lépés: a tanulóval folytatott közös megbeszélés (reflexió).

A mindennapi életben gyakorta használják a portfólió megnevezést arra, amikor az egyén sorba rendezi, díszes mappába helyezi egy adott területen elkészített legjobb munkáit. A pedagógiában alkalmazott portfóliót a rendszeres visszajelzés különbözteti meg az egyszerű gyűjteményektől (dossziétól, mappától, emlékkönyvtől) és az élet egyéb területein alkalmazott portfólióktól. A tanuló munkáinak összerendezése, lefuzése ugyanis önmagában nem elegendő, a lényeget az a tudatos és irányított párbeszéd jelenti, melyet a pedagógus a portfólióba kerülő munkákról folytat a diákjaival, hogy tisztában legyenek erősségeikkel, illetve gyengeségeikkel, és világosabbá váljon számukra tanulási folyamatuk. A munkák gyűjtése csak felkínálja a beszélgetés, a tanulási folyamatról szóló közös gondolkodás lehetőségét, de a legtöbbet a hatékony visszajelzés, a tanári reflexió segít. A pedagógusnak kérdéseivel irányítania kell a tanulót abban, hogy az általa szerzett információkat, saját tanulási tapasztalatait, személyes nézeteit a maga számára tisztázza, rendszerezze, strukturálja. A tanulási folyamat elemzése segíthet a diáknak a sikeres tanulási stratégiák megtalálásában, tehát hozzájárul ahhoz, hogy megtanuljon tanulni, hogy sikeresebb tanuló váljon belőle.


Hatékony tanári magatartás a tanulókkal folytatott értékelő beszélgetések során:

  • nyitott kérdések alkalmazása,
  • értő figyelem,
  • az elhangzottak összefoglalása,
  • igény a diákok reakcióira,
  • a kérdések folytatása, amíg mindenki számára világos nem lesz a helyzet.
 

A tanítónak ebben a szakaszban el kell döntenie a következőket.

  • Hány alkalommal, milyen rendszerességgel kerül sor a visszajelzésre?
  • Milyen szempontok mentén zajlik a reflexió?
  • Ki ad visszajelzést a portfólióra?
  • Milyen munkaformában teszi ezt?
 

„Az egyéni beszélgetések nagyon fontosak a gyerek személyiségének megismerése és az önértékelés fejlesztése szempontjából is. A diákoktól egyéni beszélgetések során tudjuk meg, hogy miért éppen azt a munkát választották ki, például: »Azért ezt a matematikadolgozatot választottam, mert ez jobban sikerült mint az előző!« A beszélgetések során azt is megtudtam, hogy ki milyen téma iránt érdeklődik. Ez azért volt jó, mert a gyerekek számára könyveket, cikkeket lehet hozni az adott témában, ezeket pedig szívesebben olvassák, így fejleszthetem az olvasási készségüket is.

Azt tapasztaltam, hogy az egyéni beszélgetés során a diákjaim bátrabban elmondják a véleményüket, gondjaikat, örömeiket. Egy idő után a tanulók már maguk is észrevették a hibáikat, a beszélgetés során a negatív dolgokra is rávezettem őket. Munkájuk egyre igényesebb lett. Ezt meg is fogalmazták: »Ezt a munkámat egy hónapja készítettem, már másképp csinálnám, és most nem tenném bele a mappába.«”

Horváth Józsefné, Árpád Fejedelem Általános Iskola, Nagyatád
 

 

„A legnagyobb nehézséget annak eldöntése jelenti, hogy mikor készüljenek a munkák. Mikor rendezzük az anyagokat? Ezt úgy oldottam meg, hogy minden héten egy mag yarórán úgynevezett »mappás órát« tartottunk. Ekkor válogattuk ki az összegyűjtött munkákból azokat, amelyek arra érdemesek, hogy bent maradjanak a mappában. Segítek a gyerekeknek, javaslataimmal könnyítem munkájukat.”

Vojkovics Gyuláné, Árpád Fejedelem Általános Iskola, Nagyatád
 

 

„A beszélgetésekre havonta egy-egy alkalommal került sor délutánonként. Előnyünk az volt, hogy a tantárgycsoportos tanítás munkaideje lehetővé teszi, hogy szabad délutánjainkon időt szakítsunk ezekre a beszélgetésekre. A gyerekekkel közösen végignéztük azokat a munkákat, amelyek abban a hónapban bekerültek a portfólióba, jegyzeteltük véleményeiket a kapott kérdések segítségével, s igyekeztünk leírni a gyerekek hozzászólásait is. A tanulók a beszélgetés során maguk döntöttek arról, hogy egy-egy munka maradjon-e a portfólióban vagy inkább mégsem. Kicsit nehézkes volt a válasz arra kérdésre, hogy: »Miért tennéd bele?« A leggyakrabban elhangzott válasz: »Mert tetszik. Mert tetszett ez a munka.« Ilyenkor igyekeztünk segítő kérdésekkel megtudni, hogy mi az, ami tetszett, s miért. A gyerekek lassan belejöttek a bővebb válaszolásba, hiszen ezt is tanulniuk kell.”

Fidler Mária és Szilágyiné Dorcsi Gabriella, 1. évfolyam, Babay József Általános Iskola, Nagyatád
 

 

„A portfólió elkészítése közös, örömteli munkában valósult meg. Egy kislány eleinte nem értette, hogy mi is az, amit neki pontosan keresnie kell. Sokáig nézegette füzeteit, könyveit, munkafüzeteit, mappáit. Először sok-sok »büszkeséget« választott ki, semmit sem szeretett volna kihagyni. Úgy gondolta, ezeken a munkákon nagyon jól dolgozott. Ezután elkezdődött a mérlegelés. Néhány hibát is felfedezett a megfigyelés során. Észrevette, ha szépen írt egy betűt, de azt is, ha eltévesztett egy másikat, rosszat írt helyette. Feltűnt neki, hogy a betűket még nem mindig kötötte jól egymáshoz. Ha szerinte nem alakította és kapcsolta jól a betűket, akkor megállapította, hogy legközelebb szebben kell majd írnia, jobban kell figyelnie. Ha talált hibátlan oldalt, annak nagyon örült, és elmondta, hogy itt már szépen tudta alakítani, kapcsolni a betűket, még a vonalból sem ment ki. Ezek számára lényeges szempontok lettek a munkája értékelése során. Az erősségeit is megfogalmazta: nagyon ügyesen tud vonalakra írni, és azért dolgozott jobban ezen az oldalon, mert már nem volt annyi hibája, mint korábban. Itt már majdnem minden szót leírt hiba nélkül. Ez nem mindig sikerült neki, de akkor igen, ennek pedig nagyon örült.”

Tenkelyné Drabon Erika, Farkaslyuki Általános Iskola, Farkaslyuk
 

 

„Amikor a portfólióhoz válogattuk az anyagot, az egyik diák órai munkáját mutatta meg, ahol volt még ugyan hiba, de jobb volt az eredmény.

– Miért ezt választottad? – kérdeztem tőle.
– Azért, mert sorba tudtam állítani a számokat.
Eltelt pár hét, és a szemmel látható javulás olyan lelkesedéssel töltötte el, hogy a következő alkalommal is a matematika mellett döntött.
– Miért ezt a munkát választottad ki?
– Azért, mert mind a két csoport feladatát meg tudtam csinálni, csak egy hibám volt!
A két csoport minőségileg differenciált feladatot kapott. Ő óra alatt megkérdezte, hogy megoldhatja-e a másik csoport nehezebb példáit.
– Ha úgy gondolod, próbáld meg!”

Gadanecz Ferencné, 1. évfolyam, Móricz Zsigmond Általános Iskola, Háromfa
 


5. lépés: a legfontosabb információk, megjegyzések feljegyzése (KULCS-kártya készítése).

A beszélgetés a tanulási folyamatról a tanítóval, az osztálytársakkal, a szülőkkel nagymértékben alakítja a diák saját magáról, tanulási stílusáról, erősségeiről alkotott képét. Gyakorta elmarad azonban ezen rendkívül hasznos beszélgetések, kölcsönös reflexiók, kitűzött új célok írásos megfogalmazása. Pedig a párbeszéd konklúziójának rövid összefoglalása és lejegyzetelése tudatosító hatású, emellett segíti a későbbi visszaemlékezést, értelmezést is. Figyelni kell arra, hogy ez a kis „többlet-munka” ne maradjon el, mert hónapokkal később már nem pótolható.

A kártya lényege nem a formája, az egyformasága (bár létrehozható egy osztály, egy iskola saját „arculata” is!), hanem az, hogy kialakítja a rendszeres rögzítés szokását. A következő egyszerű példa segítheti az elindulást.

 

KULCS-kártya

Ez egy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A következő helyzethez kötődik: . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Ez azt mutatja rólam, hogy: . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  • A tárgy megnevezése (a látható eredmény).
  • Azon helyzet leírása, melyben a produktum elkészült (a tanulási kontextus).
  • A tárgyban megjelenő kompetenciák és személyes tulajdonságok (tükörreflexió).
 

A tanítónak ebben a szakaszban el kell döntenie az alábbiakat.

  • Milyen módon rögzíti a tanuló fejlődését?
  • Mi kerüljön a KULCS-kártyára?
  • Milyen gyakran kerüljön sor KULCS-kártya készítésére?
  • Ki segítse a kártya készítését?
 

„Egy-egy munka kiválasztása után a KULCS-kártya elkészítése következett. A gyerekek kis papírra felírták a nevüket, osztályukat, a témát és az időpontot, amikor a munka készült. Tetszett nekik a kártya készítése, de hosszú időbe telt, mire valódi reflexiókat is írtak munkájukról.”

Ludánné Pécsi Erzsébet 3. évfolyam, Árpád Fejedelem Általános Iskola, Nagyatád
 

További mondatötletek KULCS-kártyára a következők.

  • Ez egy kedvenc munkám, mert…
  • Erre a munkámra 20 év múlva is emlékezni fogok, mert…
  • Ha újra kellene csinálnom, akkor…
  • Sokak számára meglepetést okozna ez a munkám, mert…
  • A szüleimnek is nagyon tetszett, mert…
  • Ez a munka jelentette számomra a legnagyobb kihívást, mert…
  • Ez még nem az igazi, mert…

KULCS-kártya készítésére adhatnak ötleteket az alábbiak.

[8. melléklet]

[9. melléklet]


6. lépés: a tanulási folyamat értékelése.

Egy tanulási szakasz lezárása előtt (különösen az értékelő portfólió esetében) ösztönözzük a diákokat munkáik rendezésére, szerkesztésére, áttekinthető formába öntésére. Ennek kialakításában segíteni kell őket, de persze itt nem a vonzó külalak elérése a legfontosabb, hanem az, hogy a portfólió és formája azt mutassa be, amit a diák valóban közvetíteni szeretne magáról, céljairól, fejlődéséről. A portfólió értékeléséhez olyan kritériumrendszerre van szükség, mely eléggé részletes (hasonlóan a T-kártyához), melyet minden érintett fél ismer és alkalmaz. A portfólió értékelésében részt vehet a tanuló maga, a társai, a tanár, de esetleg több tanár és a szülő is. Erre a célra olyan közös beszélgetéseket alkalmaznak, melyek során a tanuló, a tanár és a szülő együttesen tekintik át a gyermek fejlődését egy tanulási periódusban, egy-egy tantárgy esetében. Ezen utolsó lépésnek sem csak lezáró, minősítő szerepe van, hanem újabb fejlődési célok, irányok közös meghatározására, és a megvalósításhoz vezető út átgondolására is szolgál.

A tanítónak ebben a szakaszban el kell döntenie a következőket.

  • Milyen célból kerül sor az értékelésre (formatív, szummatív típusára)?
  • Milyen időkeretben kerül sor a portfólió értékelésére?
  • Melyek az értékelés szempontjai?
  • Kik és milyen módon értékelik a portfóliót?
  • Hogyan lehet új tanulási célokat megfogalmaztatni?

Molnár Judit képei, Hangonyi György Általános Iskola, Hangony

 

„A szorzási műveletek gyakorlása volt a kitűzött cél, közösen állapítottuk meg a szabályt, meghatároztuk, hogy a szorzási műveleteket két hétig fogjuk gyakorolni. Először számsorra, játékos feladatra, kisebb számokkal szorzásra, kirakójátékkal párkeresésre került sor, majd a gyerekek írásbeli műveleteket is megoldottak. Az értékelés mindig önértékeléssel kezdődött, először szóban, majd feladatlapok esetében írásban. Először a diák értékelte saját munkáját, majd én reflektáltam rá. A tanulói munkákat, feladatlapokat »Önértékeléssel és tanulói reflexióval« címkével egy dossziéba helyeztük.”

Ördögné Bukta Mária, Fráter György Általános és Művészeti Iskola, Sajólád
 

[10. melléklet]

Önállóan is meg
tudom oldani a
feladatot.
Örülök, ha
süt a nap, jobb
a kedvem.
Az írásom elég jó, de van
mikor elkapkodom.
A szógyűjtő feladatokban
viszont én vagyok a legjobb.

Komjáthyné Kalo Erzsébet, Hangonyi György Általános Iskola, Hangony


Reflexiók a portfóliós értékelésre

A tanulók véleménye

  • „Az állatvédelemről készült plakátom szerintem jól sikerült, nekem nagyon tetszik. Leírhattam, mit gondolok erről a dologról, hiszen én nagyon szeretem az állatokat. Jól sikerült az elrendezés. Azt fejezi ki, amit el szerettem volna mondani erről.”
  • „A körzővel készített rajz nem volt könnyű nekem, mert eleinte nehezen tudtam vele rajzolni. De addig gyakoroltam, amíg jobban ment. A színezés már jobban sikerült.”
  • „Eszperente nyelven írni nekem nagyon nehéz volt. Azért próbálkoztam újra és újra, mert volt, akinek nagyon jól sikerült, és nem akartam lemaradni. Végül addig javítgattam, amíg egészen jó lett. Most, hogy olvasom, elégedett vagyok vele.”
  • „Szerintem ez a mappa megmutatja, hogyan tudok dolgozni, ha érdekes feladatokat kapok. Jó érzés, hogy én választhatom ki, melyik munka jellemző igazán rám.”
  • „Fontos a KULCS-kártya, mert később is tudom, hogy miért ezt választottam.”
  • „Szépen kell elkészítenem, mert a mappában bárki megnézheti a munkám.”
  • Árpád Fejedelem Általános Iskola, Nagyatád

  • „Érdekes volt, hogy azokról beszéltünk, amiket már régebben csináltam.”
  • „Volt olyan, ami először tetszett, később mégsem, és ki is vehettem.”
  • „Jó érzéssel töltött el, hogy látom, mit csináltam korábban másképp.”
  • „Szeretném, ha év végén hazavihetném, és akkor anyukám is látná ezeket a dolgokat.”
  • Babay József Általános Iskola, Nagyatád


A tanárok véleménye

  • „A szülői értekezleteken, illetve a fogadóórákon is meg lehetett mutatni a tanuló produktumait, s így a szülő is nyomon tudta követni gyermeke fejlődését.”
  • Gyulainé Bukovics Ildikó, Árpád Fejedelem Általános Iskola, Nagyatád

  • „Nagyon színes, változatos portfóliók születtek a tanév végére. Bár nem volt kifejezetten célunk, hogy fejlődési portfóliót készítsünk, végiglapozva őket mégis szembetűnik, hogy a gyerekek milyen sok mindent tanultak, milyen sokat alakultak az elmúlt év során. A jövő tanévben tantárgyi portfóliót szeretnénk készíteni: írás-helyesírás témakörben minden tanulóval, fejlesztés tervezése miatt.”
  • Fidler Mária és Szilágyiné Dorcsi Gabriella, 1. évfolyam, Babay József Általános Iskola, Nagyatád

  • „Beszélgetéseink során fény derült érdeklődésükre, örömeikre, fájdalmukra, félelmeikre, ilyen-olyan viselkedésük okára, kis vadhajtások csipegetésére. Miért alakul ki egy gyermeki lélekben, s fogalmazódik meg: »engem semmibe vesznek otthon…«? A későbbiekben ezek a beszélgetések is irányították, befolyásolták a feladatok összeállítását.”
  • Bacsa Antalné, Árpád Fejedelem Általános Iskola, Nagyatád

  • „Amikor a gyerekekkel az összegyűjtött munkáikról beszélgetek, a kreativitást igénylő produktumaikra a legbüszkébbek, de nem akarnak semmit sem kiszórni. Olyan jó érzés, ha a gyűjteményüket lapozgatjuk, és közösen látjuk a fejlődésüket.”
  • Naszádi Ferencné,Tompa Mihály Általános Iskola, Bánréve

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.