2014. október 21., kedd , Orsolya

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Szakmai anyagok

A visszajelzés

Cimkék: MAGvisszajelzés

A visszajelzés (feedback)

Vezetői munkánk során gyakran kell egy tevékenységgel kapcsolatban visszajelzést adnunk kollégáinknak. Ez nem elemzés, nem is értékelés, mégis van néhány olyan alapelv, amelyet érdemes betartanunk egy-egy visszajelzés alkalmával.

  • Először mondjuk el hogy mit láttunk. Például: „Az óralátogatás során látom a tanárt le, s föl járkálni a teremben.”
  • Ezután mondjuk el, mit gondolunk arról amit láttunk. Például: „A föl, s alá járkáló tanárról azt gondolom, hogy ideges.”
  • Majd kérdezzük meg: mi a helyzet valójában? Beszéljük meg a tanárral, hogy helyesen következtettünk-e. Tényleg ideges volt?
  • Túl sok visszajelzést nem lehet, nincs értelme adni, mert nem lehet befogadni, feldolgozni.

Az alábbi táblázat eszközként segíthet ennek az egyszerű technikának az alkalmazásában, és önmagunk fegyelmezésében.

Mit látok? Mit gondolok? Mi van valójában? (kérdések)
 

 

 

A megfigyelést követő megbeszélésen tudunk hatékony visszajelzést adni. Miután megbeszéltük, hogy mit láttunk, emeljünk ki három pozitív és két „negatív” fejlesztendő elemet. Majd állapodjunk meg egyetlen dologban, amit a következő naptól másképp fogunk csinálni.

Ezeken a megbeszéléseken nagyon fontos, hogy minden esetben az adott személy viselkedéséről, tevékenységéről és soha ne a személyiségéről beszéljünk! Soha ne minősítsünk, ne mondjuk, hogy „jó”, „rossz”. Mindezeken túl a pozitív hangvétel legyen a jellemző. Vezetőként arra törekedjünk, hogy meglévő pozitív elemeknek örülni tudjunk, és ne a hiányosságokon búslakodjunk. Soha ne fogalmazzunk úgy, hogy „nekem úgy tűnik”, „úgy látom”. A viselkedést figyeljük meg objektíven, ne a saját gondolatainkat vetítsük ki! A visszajelzést soha ne tanácsadással kezdjük. Ha a kollégáknak lehetőséget adunk arra, hogy megkeressék, megfogalmazzák a saját megoldásaikat, nagy esély van arra, hogy a jövőben annak megfelelően fognak cselekedni.

A visszajelzés akkor épül be a vezető eszköztárába és válik a vezetői támogatás eszközévé, ha először tréninghelyzetben, majd a való életben is tudatosan alkalmazzuk, gyakoroljuk.

 

Az alábbiakban példaként egy, az alsó tagozatért felelős igazgatóhelyettes kolléga megfigyelései olvashatók egy olyan tanító órájáról, aki részt vesz a MAG-programban.

MIT TAPASZTALOK, ÉRZÉKELEK MIT GONDOLOK MIRE VAGYOK KÍVÁNCSI
Az óra egy részében a gyerekek csoportban dolgoztak, amihez ők választották meg társaikat. A nevelő erősíteni akarta a gyerekek kötődését egymáshoz.

Nem gondolta át teljesen, hogy ez a csoportalakítási megoldás milyen következményekkel járhat.
Milyen szándék vezette valójában a csoportok kialakításakor?
A csoportbontás nem volt szerencsés az órán, mert ugyanabba a csoportba kerültek a magatartási problémával küzdő gyerekek. Még nincs elég gyakorlata a kooperatív módszerek használatában. Tanító kollégái nagyon ügyes technikáit vajon ismeri-e, hogyan vélekedik azokról?
A nevelő kérdései gyakran eldöntendőek, nem gondolkodtatóak. Nem tervezte meg pontosan, hogy mit is fog kérdezni.

Talán nem szembesült még azzal, hogy valójában milyen is a kérdéskultúrája.
Vissza tudná idézni, hogy miket is kérdezett?

Tudatosan tervezte ezeket a kérdéseket?

Mi a véleménye a feltett kérdésekről?
A gyerekek élvezettel végezték a kapott feladatokat, több csoport a tevékenység folytatása érdekében többlet házifeladatot is vállalt. A nevelő jól megtalálta azokat a fogódzókat, amivel felkeltheti a gyerekek érdeklődését. Vagy nagyon jól ismeri őket, valamilyen módszerrel követi érdeklődésüket, vagy a korábbi pedagógiai tapasztalataira támaszkodott. Milyen gyakori, hogy a gyerekek többletfeladatokat vállalnak?

Mire támaszkodva választotta ki éppen ezeket a feladatokat?
Nem minden esetben határozta meg a nevelő, hogy mennyi idő áll rendelkezésre egy-egy feladat megoldásához. Többször is előfordult, hogy egy-egy csoport még javában dolgozott, amikor már a megbeszélésre került sor. A jelenlétem zavarba hozta a kollégát, ezért feledkezett meg erről a fontos szempontról.

Még nincs elég gyakorlata a kooperatív módszerek használatában.
Mióta alkalmaz kooperatív technikákat?

Mi a tapasztalata róluk?

Milyen gyakorisággal él velük?
Az órán nem történt fejlesztőmunka, a nevelő többször volt „üresjáratban”. A nevelő nem ismer fejlesztő-pedagógiai módszereket. Az önképzés, a hospitálás, a „másoktól tanulás” módszereit vajon hogyan tudja használni a tanácsaim után?

Az igazgatóhelyettes kolléga a tapasztalatok megbeszélése után az alábbiakkal próbálta támogatni a tanító munkáját.

3 pozitív elem:

  • a tanulók önállóan alakították ki a csoportokat, azt, hogy ki kivel szeretne dolgozni;
  • a gyerekek élvezettel végezték a kapott feladatokat, több csoport a tevékenység folytatása érdekében több házi feladatot is vállalt;
  • a tananyagot tevékenykedtetéssel sajátították el.

2 negatív elem:

  • a nevelő kérdései eldöntendőek voltak;
  • nem volt mindig meghatározva a feladatvégzésre rendelkezésre álló idő.

1 tanács:

  • a csoportok kialakításánál vegye figyelembe a magatartási problémás tanulókat és ügyeljen arra, hogy ne mind egy csoportba kerüljenek.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.